2019. 12. 04.
Kedves Naplóm!
Nagyon jó kis kezdeményezésre bukkantunk és a gyerekekkel örömmel vetettük bele magunkat. El kell hagyni valahol egy kis csomagot, azzal a felirattal, (vagy hasonlóval) hogy: Én egy elhagyott csomag vagyok. Azért hagytak el, hogy szebbé tegyem a napodat. Vigyél haza!
Ma el is futottunk kis zacskókat venni, pár édességet, mogyorót és itthon kiválogattuk a játékfigurákat s pár plüsst is elbúcsúztattunk, hogy valaki más is örvendezhessen nekik. Persze a mesék sem maradhatnak ki a játékból, így minden kis csomagba egy mese is került. A lányok izgatottan csomagoltak, kötöztek, tűztek és már ki is találták, hogy a suliban is elhagynak pár csomagot. A többit pénteken délután együtt csempésszük majd, s ha sikerül némelyik sorsát meg is lessük, de csak szigorúan titokban! Már nagyon izgatottak vagyunk, jó móka lesz! Milyen jó is örömet okozni! Csak azt sajnáltam, amikor láttam, hogy van aki az egyesülete, cége nevében aláírja a levélkét. Jó reklám, persze, de miért nem lehet önzetlenül, név nélkül, csak úgy egyszerűen adni és nem várni érte elismerést, köszönetet?