Addig mentem, mendegéltem, míg meseösvényemre rá nem tértem

Hosszú évekkel ezelőtt, 2006 környékén, első kislányomnak kezdtem meséket írni. Újra óvodába járva, ezúttal lánykámmal, rájöttem, hogy egy kisgyerektől, hirtelen túl sok mindent követelnek a társadalmi normák, szabályok. A szocializálódás rögös útján próbáltam őt segíteni a mesékkel, kicsit elfogadhatóbbá, érthetőbbé tenni azt a sok nyakába szakadt elvárást. A meséket aztán előszeretettel olvasgatták, „használták” ismerőseim is, és működtek. Ezen felbuzdulva mesefoglalkozásokat terveztem, ovis mesetanfolyamokat tartottam, mesedramatizálással kezdtem foglalkozni, majd néhány történet zenés mesejátékká nőtte ki magát. Zenészekkel jártuk az ovikat, különféle rendezvényeken léptünk fel. Izgalmas időszak volt, melyet még ennél is izgalmasabbak követtek. Ahogy születtek a lányaim, úgy gyarapodtak a történetek, majd a mesekönyvek. Három angyal mellett, három mesekönyv is született. Aztán nőni kezdtek a lányok és velük együtt jómagam is, és a meseszeretetem is.

Olyannyira belebonyolódtam a mesevilágba, hogy kutakodni kezdtem, milyen lehetőségek vannak, milyen irányba haladjak. Elvégeztem Juhász László „Mesepszichológia és alap meseterápia” képzését, mely után a népmesék iránt is jobban kezdtem érdeklődni. Időközben már elindultak mesetáboraim is, gondoltam, rámférne egy újabb képzés, hogy minél színvonalasabb programokat tervezhessek. Így találkoztam Bajzáth Máriával és a Népmesekincstárral. A mesepedagógia képzés után gyakrabban meséltem már népmeséket, mint a saját meséimet. Majd összefonódott a kettő. Népmesét meséltem és abból kiindulva szőttünk új történeteket, színészkedtünk, játszottunk velük, belekóstoltam ahol csak tudtam a drámapedagógiába, élménypedagógiába és alakultak az újabb és újabb programok, már nem csak ovisoknak, hanem kisiskolásoknak is. Aztán rábukkantam a Hagyományok Háza népmesetanfolyamára. A népmese alapja lett minden programomnak és elkezdtem felnőtteknek is mesélni.

Rátaláltam a meseösvényemre és egyre több irányba kezdetem tekeregni rajta. S minél bátrabban tekeregtem, annál több mesemondó társra leltem. 2016-ban Gregus Laci barátommal megalapítottuk a Tekergő Meseösvény Egyesületet és biza rójuk a kilómétereket itthon is, de főleg otthon Erdélyben. A szívem gyakran hazahúzott, így valahogy a csapat otthon kezdett jobban gyarapodni, és otthon kezdtünk ismertebbé válni. Azóta azért már egyre gyakrabban itthon is ránk találnak. Időközben csatlakoztam a Meseszó Egyesülethez is, és a Bailavidrum csapatával is szívesen meseösvényezgetek.

Nézzetek be Ti is, hol hogyan tekergek:

Tekergő Meseösvény Egyesület

Meseszó Egyesület

Bailavidrum Meseösvény

Pin It on Pinterest

Share This