Ilonka néni és a házi foghúzás

2020.02.05.
Kedves Naplóm!
Múlt héten újra Szatmáron voltunk mesélni, s másnap Enikő megbeszélte Ilonka nénivel, hogy kimegyünk hozzá. Tudtuk, hogy mesét nem fogunk gyűjteni, de jó beszélgetni az idősekkel, sok jót lehet tanulni tőlük, és én kifejezetten szeretem az élettörténeteiket.
Ilonka néni terített asztallal fogadott, a húsleves illata rögtön besuhant orromon, s máris tudtam, a fogyókúrámnak mára lőttek. Nem beszélve az italmennyiségről és kínálatról ami az asztalon sorakozott: szilvapálinka, törköly, visináta, konyak, sör, bor. Ezt mind meg kell inni, bíztatott Ilonka néni, mi nevetve néztünk egymásra, nem kis aggodalommal a szemünkben, hisz tudjuk már, hogy az öregek nem viccelnek. Főleg nem falun. Én gyorsan lecsaptam a visinátára, abból pár poharat biztos túlélek, na mondanom sem kell, amit nem ittam meg, azt haza kellett hozzam. Na jó, annyira nem bánom.
Töltöttünk, koccintottunk, ebédeltünk, Ilonka néni pedig úgy futkosott körülöttünk a maga 80 évével, mint egy szélvészkisasszony. Semmiképp nem lehetett rávenni, hogy üljön velünk asztalhoz, de legalább a húga leült. Ő ritkán szólott, ő csak citerázgatott néha. Ilonka néni pedig nem fogyott ki a jobbnál jobb poénokból, a jobbnál jobb szófordulatokból. Ó de jól lehet ezeket mesében használni, gondoltam, be kéne kapcsolni a diktafont, de még azért korai. Aztán egyszer csak beállított egy öregasszony, tétován megállt az ajtóban. Ilonka néni jól letolta, hogy miért nem telefonált, vendégei vannak. Én már olyan messziről jövök, nem bírom, én haza így nem megyek. – mondja a néni. Jól van, akkor kicsit pihenjen le, vagy üljön le ott kint, elrendezem a vendégeim aztán elrendezem magát is, mondja Ilonka néni. Az öregasszony végül úgy döntött, átmegy a szomszédba, aztán visszajön később. Miután elment derült ki, hogy a foga fájt és azért jött Ilonka nénihez, hogy kihúzassa. Hát Ilonka néni fogat is húz? Nézünk nagyokat, ő vidáman nevetgél, ó csak egyet csavarint s már kint is van.
Eszünk tovább, már alig mozgunk a sok finom házi falattól. Aztán Ilonka néni húga elővesz egy füzetet, hogy ők írtak a gyerekkel az iskolába egy mesét, szívesen felolvassa. Remek, akkor elő a diktafonokkal, itt a príma alkalom. Nem tudtam megállapítani pontosan mi az, amire emlékeztek a meséből és mit tettek hozzá maguk, de nagyon jól szórakoztunk, arról szólt a mese, hogyan rak fészket a galamb, de egészen eredeti változatban. Aztán Ilonka nénit kérdezgettük, fiatal koráról, a háborúról, a szokásokról, a szerelemről, csuda dolgokat mesélt. Mi mindent megélt ez a kicsi vékony alacsony asszonyka, és a temérdek nehézség és veszteség ellenére olyan életvidám tudott maradni, hogy sok besavanyodott fiatal megirigyelhetné. Persze, a diktafonok nem segítették a beszélgetést, a poénok kimaradtak, de így is csoda volt hallgatni.
Aztán egyszer csak visszajött az öregasszony a fájós fogával. Ilonka néni elnézően ránk mosolygott. Ne haragudjunk, de biztos nagyon fáj neki, hamar elintézi, mindjárt jön. Mi egymásra néztünk. Most tényleg kihúzza a néni fogát? Mivel? Régen csípőfogóval húzott, ezzel né, nekem is még ezzel húzta, mondja a húga, de már kapott a fiától rendes szerszámot, amilyet a fogorvosok használnak.
A konyhából, ahova Ilonka néni kb. egy perce lépett ki, nevetgélés hallatszik, s még észbe se kapunk, már jön is vissza, a néni el is ment. Sikerült? Kérdezzük. Persze! Hetet egy húzásra, nevet Ilonka néni. Kijött a híddal együtt. Semmi fájdalomcsillapító? De, kapott pálinkát, hogy öblögessen, de lecsúszott, nem volt mit kiköpni. Mondtam neki – mondja Ilonka néni – hogy na, köpje ide a tálba, de aszongya hopp, lecsúszott. S nevet, nevet. Nevetve húzott fogat, az öregasszony fogatlanul nevetve ment el, s nevetünk mind. Ilyen vidám foghúzásban még nem volt részünk.
Nehéz a búcsú. Olyan, mintha nagymamánktól jönnénk el, bár én nem tudom milyen az, amikor a nagymama mindent fel akar neked pakolni, de szeretem hinni, hogy tudom milyen lett volna, ha lett volna egy ilyen nagymamám. Hozni kellett amit nem ittunk meg, szerencsére sikerült azért egy-két üvegről lebeszélni, viszont kaptunk házi leveslaskát, olyan kis csigát! Aztán átmentünk egy másik nénihez pár szóra, addig Ilonka néni húga savanyúságot hozott mindenkinek, gogost és uborkát, és a másik néni is megajándékozott pár liter pálinkával.
Várom, hogy visszatérjek. Nem a pálinkáért, Ilonka néniért, és a történeteiért.