Köszönöm korona

2020.06.09.
Kedves Naplóm!
Azt hittem be vagyok zárva, azt hittem elveszítek mindent, azt hittem, ha nem mehetek sehova, nem fogom kibírni. Aztán rájöttem, hogy eddig is be voltam zárva, mégis kibírtam. 17 évig be voltam zárva egy országba, eljöttem, be vagyok zárva egy másik országba. Ellenség voltam ott is, itt is. Én még azért is jól éreztem magam, és kibírtam. Be voltam zárva egy rendszerbe, és újra be vagyok, ugyanabba. Korlátok közé vagyok zárva, a társadalmi normák korlátai közé. Be vagyok skatulyázva, háborgok miatta, aztán néha elfogadom. Be vagyok zárva a házasság kötelékébe. Folyamatosan be vagyok zárva! És akkor mi van? Megmondom. Minden bezártságnak megvan a maga kulcsa, rajtad áll, hogy meg akarod-e keresni. Minden bezártságban van valami jó. Csak ki kell nyisd a szemed és meglátod. Szeretem kinyitni a szemem és megtalálni a szépet. Így nem érzem a bezártságot.
De nemrég bezártak újra, és tényleg azt hittem, mindent elveszítek, mindent, amiért hosszú évekig dolgoztam. Szerencsére nem volt időm sokáig hisztizni, vadul elkezdtem keresni a kulcsot. Aztán rájöttem, nem kell a kulcs. Szeretek bezárva lenni. Szeretek bezárva lenni a gyermekeimmel. Szeretek bezárva lenni a házasságomba. Szeretek bezárva lenni a stúdióba, amit Levente körém épített, hogy ne érezzem magam bezárva. Szeretek bezárva lenni, mert gyakrabban találkozom mesemondó társaimmal. Szeretek bezárva lenni, mert sok új dolgot tanulhatok. Szeretek bezárva lenni, mert sokkal több emberrel találkoztam az elmúlt két hónapban, mintha szabadon sétálhattam volna. Szeretek bezárva lenni, mert eljutottam Szingapúrba, Indiába, Amerikába. Szeretek bezárva lenni, mert sok új ismerőst, barátot szereztem. Szeretek online mesélni, mert új lehetőségek nyíltak meg előttem, és tudok adni, így is, bezárva.
Köszönöm, korona.