Maradj otthon!

2020. 03. 18.
Kedves Naplóm!
Amikor már sejthető volt, hogy lassan mi is beszorulunk otthonainkba, az volt az első gondolatom, igen, ideje volt. Megérdemeljük, ebben a rohanó világban, ideje megtanulni újra együtt élni, beszélgetni egymással, együtt ebédelni, együtt mesélni, játszani. Minden bizonnyal sokaknak nagy kihívás lesz, hiszen a család már rég nem család, csak egy fedél alatt élő személyek csoportja. El is határoztam rögtön, hogy minden nap lesz közös társasozás, legalább a kicsikkel, mert erre már elég ritkán jutott idő, majd most pótoljuk. Sok minden mást elhatároztam magamban, ami még megvalósítás előtt áll, hiszen az első napok valahogy mégsem a nyugalomról szólnak, de a társast azt tartjuk!
Mennyi időm lesz! Örvendeztem, miután túltettem magam azon, hogy megint egy fizetésből kell élni, mert egy kanyi vasam nem lesz, munkanélkülibb lettem, mint bármikor valaha. Idő! Hol vagy? Elvesztettelek! Egyelőre még mindig az e-mailözön áradata alatt roskadok és próbálom a gyerekeim házi feladatait összevadászni, programokat telepíteni, rászoktatni az egyiket a facebookra, mert anélkül már nincs messenger és van olyan tanár aki másképpen nem tud kommunikálni, másiknak e-mailt csinálni mert csak úgy lehet egy másik rendszerbe belépni, és eddig jutok, mert már nem emlékszem kinek hova és milyen házi feladatot kellett volna visszaküldeni. Tudom én, hogy a tanárok nagyrésze elveszett Online országban, és a kiutat keresi, és biztosan megtalálja, bár mennyivel egyszerűbb lenne, ha kapna hozzá segítséget, de még mindig csak a fennvalóban bízhat ő is, de akkor is, könyörgöm, pihenjünk meg. Nem mondom, én is elkezdtem gondolkozni, mit tudok megvalósítani, mit hogyan alakítsunk át, és mivel tudok legalább segíteni, ha már pénzt keresni nem tudok, de már kezdek hátradőlni néha. Kell így rohanni? Hova sietünk? Újratervezek hát. Sikerülni fog? Nem tudom, de megpróbálom. Hogy ne csak itthon legyünk, hanem együtt legyünk, ha már megadatott!