Mese/MÁV/tekergés/hosszú nap volt

2019. 12. 06.
Kedves Naplóm!
Tegnap jó korán indultunk, a lányokat még az iskolából is elkéreztettem, hogy biztosan időben megérkezzünk Szatymazra, mert a szervező mondta, hogy mostanában késnek a vonatok. Ha öt óra helyett négyre érkezünk az nagyon jó lesz, még ha késik is kicsit a vonat, bőven kipihenjük magunkat és felkészülünk. 14:07-kor már indult is a vonatunk Szatymaz fele. Az első állomáson, Ferihegyen, kicsit sokat álldogált, kezdett pár utas mozgolódni, s mi is türelmetlenül nézelődtünk, hogy vajon mi lehet. Egyszer csak jött a kalauz kedvesen mosolyogva, hogy elromlott a mozdony, de már javítják, ne szálljunk le, üljünk türelmesen. Közben az előttünk ülőket megkérdezte, nem műszaki emberek-e véletlenül. Nem. Kár. Elment. Ültünk, ültünk, hát kevésbé türelmesen a hideg vonaton, s látjuk, hogy egyre többen szállnak le, hogy akkor ők mennek ezzel vagy azzal a vonattal tovább. Nekünk nincs más, csak ami egy óra múlva jön. Hoppá, az nem is olyan soká van. Vajon szálljunk le? Jön újra a kalauz! Sajnos nem sikerült a mozdonyt megjavítani, aki Szeged fele megy az a következő vonattal tud tovább menni, mondja, de még ne szálljunk le, kint hideg van, ráérünk. Az emberek nagyrésze mégis szedelőzködik, s szól nekünk is egy férfi, hogy körbe kell menni, az idő, lehet, hogy jobb ha nem várunk mi sem tovább a vonatban. Ok, köszönjük, hát akkor induljunk. Egy hosszú kolbász felüljáróban kellett átmenni a másik vágányra, lépésben haladtunk, egy vonatnyi tömeg próbált egyszerre átjutni. Sikerült. Előre megyünk, mert elől vannak a helyjegymentes vagonok. Álldogálunk. Elmegy egy vonat, elmegy kettő, a miénk még mindig nincs kiírva. Biztosan késik kicsit, hiszen át kell irányítani másik vágányra. Már rég be kellett volna érkezzen, közben a rossz vonatot elvontatják és a mögé szorult tehervonat is elmegy. Egyszer csak a lányok észreveszik, hogy a túloldalon kiírták, jön a vonatunk. Páran bizonytalanul elindulnak, hogy átkolbászoljanak újra az A vágányra. Menjünk mámá, mondja Panna, így nem lesz helyünk. Elindulunk fel a lépcsőkön, amikor két lent álldogáló kalauz odaszól a tömegnek. Hova mennek? Azt mondták a B vágányra irányítják a vonatot. Igen, de ki van írva az A vágányra, válaszol a tömeg bizonytalan idegességgel. Akkor menjenek, mondják. Megyünk mi is. Átaraszolgatunk a kolbászon újra, közben beérkezik a vonat. Panna szól: mámá siessünk, ez a mi vonatunk. Jaj tényleg. Futunk, mert nekünk az elején lehet felszállni. Végre felülünk, egy fülkében csak három pasas ül, igaz, úgy mint hat, szétterpeszkedve, de azért kicsit összeszedik magukat és mi is beférünk. Dög meleg van. De legalább nem fázunk, ülünk, és haladunk. Ránézek az órára, Panna számol. Háromnegyed hatra érünk oda, öt óra 50-ig tart a program. Hát legfennebb beköszönünk, aztán jövünk vissza. A szervezővel folyamatosan egyeztetek, Krupiczer Kata nyugodt, megegyezünk, hogy megcseréli a programot, előbb lesz a dal, aztán a mese, úgy lesz jó, ahogy lesz, most már előbb-utóbb megérkezünk. Hálás vagyok neki, én is megnyugszom. A lányok fészkelődnek, fotózkodjunk. Ezzel is eltelik egy kis idő. Haladunk, egész jól haladunk, még a végén fél 6-ra odaérünk. No de átöltözni nem lesz idő, azt itt kell, mondom a lányoknak. Húzzák az orrukat, itt, mindenki előtt. A pasasok ránk se hederítenek, így mégis belemennek, végül is csak egy pólót kell átvenni, na jó, Katónak a nadrágot is, de megoldja. Ezzel is megvagyunk. Kint sötét, fogalmunk sincs hol lehetünk, pedig kérték, írjuk meg ha Kisteleknél járunk. Hát mire való a google maps! Előkapom a telefont és azon követjük merre vagyunk. Már nem is olyan messze. Közben a pasasok leszállnak miénk a fülke. De jó, hamarosan mi is szállunk, legalább itt  hagyhatunk egy Mikulás csomagot. Kettőt magunkkal hoztunk az útra, hogy majd valahol ott felejtjük. Igaz, már nem nagyon fog senki felszállni Szegedig, de majd megtalálja a kalauz, mondják a lányok, biztos örülni fog. Így is teszünk. Búcsút veszünk a kis csomagtól, benne Hápitól, és leszállunk. Szatymazon Baranyi Ildi táltoslóerővel vár, és röpít a helyszínre. Egy pohár víz, kabátok le, kanna elő és megyünk is színpadra. Rövidítsem a mesét? Vagy mondjak csak egyet? 20-25 perc kéne. Akkor mondom, ahogy terveztem, csak kicsit belehúzok. 33 perc lett. Én úgy éreztem, hogy még mindig rohanok, de a közönség nyugodtan nevetgélt. A végére én is megnyugodtam. Sikerült, szerették, a lányok is ügyesen daloltak. Kifelejtettünk egy szakaszt, mondták, de én észre se vettem. Szoktak egyénileg is fellépni, csak dallal? Kérdi Kata. Hát ketten még nem volt rá példa, de dalolnak egy csapattal, a Forgórózsában, nekik köszönhetjük a mai dalokat is, Gordos Annának. Kata felírja. Köszi Gordos Anna a dalokat, igazán izgalmassá teszik a mesémet! Visszaindulunk. A szatymazi állomáson még van kis időnk, bemegyünk a váróterembe, hogy ne fagyoskodjunk. Egy nagy térkép vár. Jaj de jó, mondom, na keressétek meg hol vagyunk, lássátok merre tekergünk. Kicsit játszunk a térképpel, s már jön is a vonat. Van hely, meleg van, nem késik, időben meg fogunk érkezni. A lányok fáradtak, nyűgösek, én is. Két óra hosszú idő egy helyben. Mi lesz majd a 15 órás úttal, tűnődöm, ha ezt sem bírjuk… De megérkezünk, megyünk a buszhoz. Közben lesünk, hol lehetne elhagyni a második csomagocskát, de mindenhol vannak. Na majd hátha a buszon. Felülünk, figyelünk. Már majdnem otthon vagyunk, az első ülésről felállnak. Gyorsan odamegyünk, kitesszük a csomagot. A mi megállónk következik. Két fiatal lány száll fel, a lányok lentről lesnek, megtalálja valamelyik? Egyik észre sem veszi, a másik rámosolyog a csomagra, de nem veszi el. Biztosan egy kisgyereknek hagyja. Hazamegyünk. Virág nem hallja, hogy kopogunk, zenét hallgat. A kicsik befutnak. Jött a Mikulás! A szoba tele mogyoróval, mandarinnal, a csizmákban édességek. Virág, te nem hallottad? Persze, mondja Kató, azt se hallotta, hogy dörömböltünk, süket, hogy hallotta volna. Nagy az öröm. Kató jön újra: mámá, nem vitte el a táskám, levelet is írt, most már tudom milyen az írása az angyalnak is és a Mikulásnak is. Látott minket! Látta, ahogy a csomagokat letesszük, ezért nem kaptunk virgácsot! Már nem fáradtak, boldogok. Virággal összemosolygunk. Aztán lefekszünk. Holnap is hosszú nap lesz, de már alig várjuk!