Egy korszak lezárult

2019. 09. 24.
Kedves Naplóm!
Nem könnyű elengedni dolgokat, múltat, sőt tárgyakhoz is gyakran ragaszkodom. Úgy érzem, azért kezdem egyre jobban elfogadni, hogy néha ha egy-egy korszak lezárul, örülni kell, hiszen egy újabb kezdődik. Ilyen ez az IllemKata korszak is. Nem ma zárult le, de már ládikában porosodik egy ideje. Amikor elkezdtem meséket írni, mesejátékozni, Levente gyakran mondogatta, hogy mégis hogy képzelem, ezt nem fogom tudni életem végéig csinálni, majd vén fejjel is a színpadon akarok bohóckodni? Haragudtam, mert akkor úgy éreztem, persze, hiszen ez vagyok én. De hát azt is el kellett fogadni, hogy az ember változik, és az jó. Most azon bosszankodom, hogy igaza volt. Mindig igaza van, nagyon idegesítő.
Ma pár jelmezt kerestem a szombati meséhez, s egyúttal kiszórtam pár régebbi cuccot. Nem tartogatom tovább, – gondoltam. Hely sincs és használni se fogom. De sokat fektettem én ebbe a korszakba, nem csak anyagilag. Jópár darabot ráadásul kézműves varrt nekem nagy szeretettel. Mi lenne ha… Adományért cserében felajánlom, és az idős-hajléktalan projektbe fektetem. Így teszek!